a végtelen valószínűtlenség már csak egy ilyen dolog......

"- Azt hiszed, hogy ez itt Southend?
- Hát persze.
- Én is.
- Akkor mindketten megbolondultunk.
- Szép napunk van hozzá - közölte egy arra járó őrűlt.
- Ki volt ez? - kérdezte Arthur.
- Kire gondolsz? Az ötfejű pasasra azzal a sós heringet termő bodzabokorral?
- Igen.
- Nem tudom. Akárki.
- Aha. "


Nem az én hibám.... komolyan. Az egész a bátyám hibája, aki felelőtlenül ad nekem mindenfélefajta tetűnehéz könyveket, hogy olvassam és művelődjek....
*ujjal mutogat fentebb nevezett humanoid rokonféle létforma felé ezáltalis rája hárítva az összes felelősséget.  meg amúgyis...*

A tökéletes trükk

Nos.... az valahogy úgy lehetett, hogy volt egyszer egy Christopher Priest nevű kis lényecske, aki írt egy kimondottan jó könyvet két lelkesen bűvészkedni akaró kis lényről, kaptak két teljesen más elősztorit, más skilleket, más mentalitást és úgy egyáltalán más hozzáállást ehhez az egész bűvészkedés dologhoz. Aztán ők véletlenül jól egymásbabotlottak éshát jól utálják egymást nagyjából onnantól kezdve. Még egész jó okuk is van rá, dehát poénokat nem lövöldözünk könyvekből, mert nem illik. Szóval jól utálják egymást, sok sikebb gyerekcsínnyel idegelik egymást, néha majdnem kinyírják egymást, dehát ez már csak így megy két felnőtt pasival, akik nem nagyon szeretik egymást. Vagymiszösz. Aztán Priest bácsi gondol egyet és vegyít még a sztoriba némi drámát, technikai müttyöket, fantasyt,  pöppnyi horrort (a fontos tanulságok: senki ne mászkáljon éjszaka családi kriptába!) nomeg olyan szemguvasztósan wtf végkifejletet, amitől úgy lehet hápogni pár percig majd jól végiggondolni azt a röpke 372 oldalt amit eddig átnyáladzott az ember.

No ez meg valahogy úgy volt, hogy volt egyszer egy könyv aminek valaki kicincálta a lapjait, feldobta a levegőbe, majd ahogy esik úgy kakadu módon visszafércelte és odaadta Christopher Nolan bácsinak, aki aztán még kavart rajta egykettősokat, megváltoztatott pár marhalényeges apróságot, majd kerekített belőle eg egészen felhasználóbarát és fogyasztható filmet, aminek az eredeti történethez nagyjából annyi köze van, hogy megegyezik a szereplők neve és mindkét főszereplő lényecske bűvész. Egyébiránt nagyon nem így képzeltem el Alfred Borden bácsit, bár ez meg már annyira szubjektív, hogy hajjaj.

Mindenesetre szeretnék köszönetet mondani a dvdlejátszónak, hogy nem akarta nekem pendrive-ról elindítani a filmet, ezért nem is néztem meg, amíg meg nem kaptam a könyvet. Ezért is köszönet btw. Viszont így nem kifejezetten fog ez a kedvenc filmjeim közé tartozni, a könyv viszont újraolvasást igényel. Ez van. Igényeim vannak, pláne ha egy olyan filmet nézek meg, aminek az eredeti könyv verzióját előző este fejeztem be. (Igen cica, megkaphatod, ha összefutunk. ) Asszem röviden és tömören ennyi. Pusztán csak késztetés volt...