2010. február 21., vasárnap

Másnap

Helyzetjelentés 2.0: hajnal fél 1. Anyum még nem jött haza és még csak a telefonját sem veszi fel, hogy meg tudjam kérdezni hogyan kell vanilliástejet csinálni.És még csak haza sem szól, hogy mikorra várjam. Hát milyen szülő az ilyen???
Btw belázasodtam, nincs itthon méz, a kamillatea pedig büdös. Az élet kegyetlen...
Ohm, nem vasaltam. És nem is porszívóztam. Lehet ezért lázasodtam be? o.O
Életképtelennek érzem magam.... még egy vanilliástejet sem tudok csinálni..... *nyaffan, sokatmondóan igyekszik a mancsai alá bújni*... Kövezzetek meg. Vagy legalább adjatok mézet a teámba!

Egyébként: Ha egy güzünek természetfölötti agilitást és sebességet adunk, az eredmény természetfölöttien agilis és gyors güzü.




nem hiszem, hogy ez güzü... pedig aranyos güzü lehetne.....

2010. február 20., szombat

Nyiff

 
...édesanyám...

Helyzetjelentés: szombat este háromnegyed kilenc. Anyám ribancnak öltözve (szerinte boszorkány, bár meg kell állapítsam, édesanyám határozottan érdekes nézetekkel rendelkezik a boszorkányokat illetően) bulizik én meg itthon vagyok, unatkozom és azon gondolkodom, hogy kedveskedésből (és mert szarrá unom magam) vasaljak vagy inkább porszívózzak....
Zavart érzek az erőben..... ennyi.....
Ohm, a sminkjére meg a frizurájára viszont büszke vagyok. ^^

szemhéjtus rulz. :D

Nomeg félek egyedül a lakásban. Ez 21 évesen normális?
És...és...és...... elfolyt a gyertyám. <3 csöpög lelkesen. szépen néz ki.....
csöp-csöpp gyertya

Érezzétek, hogy ennek a bejegyzésnek most biztosan volt valami értelme..... Valahol mélyen..... Nagyon mélyen.
Persze az is lehet, hogy nem.

2010. február 11., csütörtök

Lelkizős világmegváltás.....

Jelentem, megtörtént. Jól esett.Összességében talán jobb is volt, mint vártam. Határozottan jobb. Köszönet. Baszta helyre a lelki békém. Bár tény, hogy kevesebb émelygéssel és hányingerrel képzeltem a dolgot (igaza volt, valóban nem akartam tudni... :$ ).... Viszont ha nincs nagyon ellenére a dolog, akkor megköszönném, ha rendszeres vagy rendszertelen időközönként megismételnénk a dolgot. Jót tett a lelki békémnek. Komolyan. Elnézést, ha a magáét  esetlegesen csesztem még inkább mínuszba. Nem volt szándékos..... Mindazonáltal  akartam többet mondani. Mást. Esetleg jobban kifejteni miért is nem kedvelem Tücsi osztálytársát. Nem, nem kedvelem a hölgyet. Kifejezetten nem kedvelem. De ezt talán elnézi nekem. Tekintse gonosz és szívtelen hárpia mivoltomból adódó kiváltságnak. Mármár előjognak.... Köszönöm. :) Btw befejezetlennek érzem a dolgot... Nem a maga hibája. Egyszerűen csak nem volt alkalom többet mondani.... igen, tudom, tehettem volna. Node ismer. Nem ment a dolog...... Befejezetlen.... Ennyi. Bár lehet csak én érzem annak. Bár az abszolút lényeget sikerült belesűríteni egy elköszönésbe..... Ismételten is köszönet..... Blogra talán ennyi elég....

És direkt Magának egy objektív érv:

2010. február 4., csütörtök

Hirtelen felindulásból katyvasz

Pusztán csak mert zenehallgat, mert szöveg, mert most figyel is rá, és mert tetszik:

"Az egyetlen ami emberi szerelemmel szeretni, értelem és remény nélkül, talán éppen a reménytelenséget űzni. A szerelem a költészet nyersanyaga, angyali szavalat, ős örömforrás, kínbokor, hűsítő jelbeszéd. A szemed. A szád.. Anyagtalan test, óhaj nélküli epekedés, álomtalan éjjel, egyszeri varázslat. Ritkán jön, hamar múlik, minden bölcsességet nélkülöz, vak és valódi, parttalan és nehézkes, bátortalan és követelőző.

Szatén szalagok lobogása fogja össze, mámor fűszerezi és titkos zenét dúdol, merőleges az életre, párhuzamos a halállal. Mindig egyetlen, mindig igazi. Tétova szándék, veszélyes és tilos, és örök - ahogy te meg én, nem lehetünk, csak egyetlen pillanatra, most, vagy soha"

Tudod mi az abszolút irreális, bődületes marhaság?
Megfogalmazni, hogy mi a szerelem... Hogy neked mit jelent....



Magának pedig sikerült feladnia  legnehezebb leckét, amit csak adhatott... Nem szemrehányásképpen. Pusztán ténymegállapít. És asszem most adtam fel. Pedig én próbálkoztam, nem egyszer. Agyalni, random gondolatokat elkapni, nem ereszteni, mondatokká formázni, majd megint átgyúrni, hogy esetleg rajtam kívül más is megértse. És mire érzés konvertálódott szavakká egy füzetben, már nem is volt ugyanaz az érzés. Egyszerűen csak egy tetvesen nagy rakás katyvasz. Ennyi.

Dehát ügyes gyerek próbálkozik újra, de másodjára már addig sem jut, hogy papírt és tintát pocsékoljon a katyvaszra. Egyszerűen csak nem érdemes. Bár találtam idézeteket hozzá. Van néhány, ami egészen jó... Talán.

Btw, ennyi. Felad. Nem is próbálkoz megfogalmazni. Nem mintha bármikor is kellene felmondanom a leckét. Nem hiszem, hogy számít.
Azért csak halkan.... én eddig is tudtam, nekem mit jelent....

Áh. katyvasz..... Csak elmebeteg pillanatomban olvastam újra füzetbe leírt mindenféle baromságot, mert jobb dolgom sincs hajnal fél négykor, mint hogy kiprovokáljam, hogy megint bőgve feküdjek le aludni. Csak mert az annyira jó...

Áh, mindegy. Ma sem sikerült semmi értelmeset írni.... Ennyi.