Na ez most valami.....pont olyan. Fontos felfedezések egyike : minden napnak van értelme. :) Maximum nem az, amit én szeretnék. Mert attól még, hogy én egész nap nem tanul egy szót sem, csak felkenődve a falra maszatolok rá valamit nagy lelkesen, annak is rengeteg értelme van. Például anyum édesen könnyelve közölheti velem mennyire nagyon boldog, hogy összemaszálom az összes falat a lakásban, mert számára ez azt jelenti, hogy nem akarom őt otthagyni a francba Szolnokon és hogy nekem fontos az a lakás, mert foglalkozom vele... Vagy állapíthatom meg, hogy hiába akar működni rendesen vagy visekledni normálisan, még nem megy. Legalábbis szerintem az még nem normális, mikor hangulatom minden egyes kis rezdüléstől csinál egy 180°os hátraszaltót. Sebaj. Évek kérdése és elmúlik. :) Oh, és néha azt is kell eredményként elkönyvelni, ha ilyenkor mégsem bőg, csak szipog picit....
Tessék mondani, ez már pozitív gondolkodás?
Egyébiránt új élmények: másztam falat. Szerintük. Szerintem felhúztak egy falra.... Asszem nem ez lesz a kedvenc elfoglaltságom, bár határozottan szándékomban áll még összefutni egy ilyen dologgal, amire nem húznak fel. Bár tény, hogy nagy kérés megvárni, hogy én kitaláljam, hogy éppen hogyan kellene hirtelen felindulásból egyszerre némi izmot növesztenem, hogy felevickéljek egy ilyen izére, mellelseg nőni plusz 20 centit, hogy esetleg még a következő kapaszkodót is elérjem, mindenfélefajta teleportálás nélkül. Amúgyis, milyen tahó fal volt már ez, hogy nem ott álltak ki belőle a dolgok, ahova úgy normálisan lépni kellene.... És még szütyőt sem adtak, meg magnézia (?) cucmót, hogy ne csússzon a kezem....*sigh* Nyah, szal következő X év programjai közé ez is felvéve....
...... színek...... just for fun.....
Ühm... Néha lehet, hogy tényleg :$
VálaszTörlés