Vicces mennyire lehet ragaszkodni dolgokhoz... Hogy ha hirtelen felindulásból nem találsz valamit, akkor hirtelen kapsz bőgőrohamot és hisztizve akarod túrni fel a szobát, mert annak ott _kell_ lennie. Olyan nincs, hogy elveszett... Bár lehet, hogy már megint csak én reagálom túl a dolgokat és konvertálok bolhát elefánttá. Elő szokott fordulni... De attól még késztetés túrni át a szobát, ha hazaértem....
Btw, furcsa érzés, mikor újfent van késztetés beszélgetni, bár tudom, hogy most sem menne... Miért is menne? :) Nem úgy vagyok én kitalálva, hogy csak úgy ül le valakivel beszélgetni és nem akadoz, nem bőg, vagy hogy esetleg tud megszólalni, ha már azért van ott ahol... Szimplán csak késztetés... Nem mintha számítana bármit is. Maybe nem os baj... Úgyis csak ront el mindent.... Csak picit naiv. Csak picit csinál maga körül őskáosz, vagy akar magyarázni, mikor nem is ért semmit... Csak picit nagyon nem normális....
Zene, mert szeret. Mert őskáosz. Mert most picit ilyen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése