C'est la vie...

Vicces mennyire lehet ragaszkodni dolgokhoz... Hogy ha hirtelen felindulásból nem találsz valamit, akkor hirtelen kapsz bőgőrohamot és hisztizve akarod túrni fel a szobát, mert annak ott _kell_ lennie. Olyan nincs, hogy elveszett... Bár lehet, hogy már megint csak én reagálom túl a dolgokat és konvertálok bolhát elefánttá. Elő szokott fordulni... De attól még késztetés túrni át a szobát, ha hazaértem....

Btw, furcsa érzés, mikor újfent van késztetés beszélgetni, bár tudom, hogy most sem menne... Miért is menne? :) Nem úgy vagyok én kitalálva, hogy csak úgy ül le valakivel beszélgetni és nem akadoz, nem bőg, vagy hogy esetleg tud megszólalni, ha már azért van ott ahol... Szimplán csak késztetés... Nem mintha számítana bármit is. Maybe nem os baj... Úgyis csak ront el mindent.... Csak picit naiv. Csak picit csinál maga körül őskáosz, vagy akar magyarázni, mikor nem is ért semmit... Csak picit nagyon nem normális....

Zene, mert szeret. Mert őskáosz. Mert most picit ilyen....

Zene mert...

szimplán csak tetszik... ez van...

Fő a változatosság...

Pusztán csak mert ez egy jó nap volt. Igen, külön kihangsúlyozandó... Ez van...
Még akkor is jó, ha valaki nem hagy aluszni, mert megpróbál orronpöckölni és hát az ellen csak kell védekezni. Arra meg még félálomban is rájön az ember, hogy csupán morgással és nyávogással nem megoldható ez a módfelett frusztráló helyzet. ^^ Nomeg specfegyver. Hát az..az..az... az most nekem nagyon.... Asszem kimondottan esett jól.

Igen, kacsákok.... Mert cukik és sárgák és pelyhesek...

Szal spec és Győr és új hely és.. a régi jobb volt. Persze mondhatjuk erre a teremre azt is, hogy olyan családias.. vagy akár azt is, hogy olyan tetűmód kevés oxigén leledz benne, hogy a 2. edzés végére már úgy kell lepkefogó hálóval összevadászni a megmaradt kis molekuláit.... Segáz.. maradjunk annál, hogy családias... ^^"

Egyébiránt meg ringen lenni jó. Olyan fárasztó fajtán jó.... Sok sok izzadt, büdös ember... *doromb, doromb*..... Asszem érdekes fétiseim vannak.. :D De most legjobb akkor is bolognai.... <3 nem a makaróni... az az egykezes fárasztós kardheggyel szembeilyesztegetős, de vívómaszk miatt mégsem veszélyeses (so much) és amúgyis mocorgós, megnyugtatóan tetűmód nem olyan, mint másfélkezes hanem sokkal több íves és amúgyis (én értem, mindenki más meg bogozza ki)..... szal én aztat most nagyon láv.. no majd toszkolok ide video, ha találok róla jót.... amúgy hasonlít a rapierra.. :) (remélem sokat segítetem ezzel XD ) . lényeg, hogy kéne egy vívómaszk... :) utána meg tőrön kificamítottam a lábujjamat.. ^^ most egész mókás szögben áll. :D majd elmúlik...

Hazafelé kocsiban meg megismerkedtem Bélával...Nos Béla.... hát ő móka. Ő egy olyan színes, hangos, izgalmas, és rendkívül perverz dolog. Mellesleg első találkozásunk örömére leszedte a bőrt a kisujjamról.... Röpke 20 perc után egész közeli kapcsolatba kerültünk egymással... Már együtt is aludtunk...már ha ő tud olyat... :D

Béla..... ^^"

Am nap legpoénabb része: jöttem haza vonaton, mondjuk szerencsére csak 3 megállón keresztül hallgattam lelkes kicsilány és random okoskodó bácsi "párbeszédét". Bár mikor szálltam volna már le és random bácsi eljutott addig, hogy rém mutogat, hogy én vagyok a Mikulás néni (????) , mert hogy nézze meg a kicsi, hogy milyen nagy bot van nálam... Amit mellelsleg csak azért nem dugtam el a nagy szakáll meg piros ruci mellé, mert azt nincs hová rakni.... Nyah, erre derékig érő, kétcopfos kis szöszi létforma (ne túlozzuk el... ) ,úgy negyed másodperc alatt tüzetesen megvizsgálta a kezemben levő 160 magas botot, majd nemes egyszerűséggel nyugtázta, hogy az felmosó.... Na ezen veszekedtek még vagy 10 másodpercet legalább, utána leszálltam és hazabicegtem... ^^"

ui.:  tudják mi a világon a legjobb dolog?...... a hidegvizes borogatás..... jelen pillanatban legalábbis. :)
ui2.: vicces dolog az emberi szervezet... komolyan a kificamítot lábujjam nem fáj annyira, mint az, hogy a lehorzsolt ujjamra került egy kis testápoló....

Róka wazz...

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget. 

- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem
érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De
mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Ohm... Juteszembe... Azt mondták ha olyanom van egészen tudok szeretni....

Szerintem ha olyanom van, egyáltalán nem érzem, hogy képes lennék szeretni....

Éljen az optimizmus, ugyebár...

Pedig higgye el, semmi sem jelentéktelen...

Na ez most valami.....pont olyan. Fontos felfedezések egyike : minden napnak van értelme. :) Maximum nem az, amit én szeretnék. Mert attól még, hogy én egész nap nem tanul egy szót sem, csak felkenődve a falra maszatolok rá valamit nagy lelkesen, annak is rengeteg értelme van. Például anyum édesen könnyelve közölheti velem mennyire nagyon boldog, hogy összemaszálom az összes falat a lakásban, mert számára ez azt jelenti, hogy nem akarom őt otthagyni a francba Szolnokon és hogy nekem fontos az a lakás, mert foglalkozom vele... Vagy állapíthatom meg, hogy hiába akar működni rendesen vagy visekledni normálisan, még nem megy. Legalábbis szerintem az még nem normális, mikor hangulatom minden egyes kis rezdüléstől csinál egy 180°os hátraszaltót. Sebaj. Évek kérdése és elmúlik. :) Oh, és néha azt is kell eredményként elkönyvelni, ha ilyenkor mégsem bőg, csak szipog picit....

Tessék mondani, ez már pozitív gondolkodás?

Egyébiránt új élmények: másztam falat. Szerintük. Szerintem felhúztak egy falra.... Asszem nem ez lesz a kedvenc elfoglaltságom, bár határozottan szándékomban áll még összefutni egy ilyen dologgal, amire nem húznak fel. Bár tény, hogy nagy kérés megvárni, hogy én kitaláljam, hogy éppen hogyan kellene hirtelen felindulásból egyszerre némi izmot növesztenem, hogy felevickéljek egy ilyen izére, mellelseg nőni plusz 20 centit, hogy esetleg még a következő kapaszkodót is elérjem, mindenfélefajta teleportálás nélkül. Amúgyis, milyen tahó fal volt már ez, hogy nem ott álltak ki belőle a dolgok, ahova úgy normálisan lépni kellene.... És még szütyőt sem adtak, meg magnézia (?) cucmót, hogy ne csússzon a kezem....*sigh* Nyah, szal következő X év programjai közé ez is felvéve....

...... színek...... just for fun.....