2009. december 25., péntek

2 szál cigi...

*álarc le*
Nagyjából ennyi kellett ahhoz, hogy beszélgetni tudjak apummal. Kettő szál, rengeteg pia és szörnyen kevés kaja.... Mindenesetre legyek boldog, levonhattam a tanulságot. Beláttam, hogy a szüleim sem tökéletesek. Közel sem. Hogy valakitől kellett örökölnöm a sok szart.... És amíg még elég pia van bennem....:

Maga.... maga ne felejtse, hogy mgával valamikor beszélget. És nem érdekel, ha harapófogóval, de vadásszon ki belőlem szavakat..... Leginkább olyanokat, amiket mondani akarok....

nyau....
december 24-ét mindenkinek.

*álarc vissza*

2009. december 16., szerda

Somewhere between happy, and total fucking wreck...

Általános életérzés...

Vizsgaidőszak egy furcsa dolog. Képes lenyugtatni. Képes egy olyan állapotba toszni, hogy elkezdek nem félni mindentől. Végülis, hiába félek egy vizsgától, azzal maximum azt érem el, hogy görcsölök, hogy ha lenne is affinitásom hozzá, akkor sem tudnék nekiülni tanulni. Akkor sem menne jobban, inkább csak rosszabbul. Így inkább nem félek. Nem mintha tudatos lenne... Én lennék a legboldogabb, hogyha ezt képes lennék szabályozni. Egyszerűen csak megnyugszom ilyenkor, s legalább egy rövid időre a felhalmozott sok bolha méretű elefánt is újra visszakonvertálja magát eredeti alakjába...

Vizsgaidőszak egy furcsa dolog. Képes az őrületbe kergetni s teszi mindezt néhány másodperc leforgása alatt. Képes elérni, hogy némán könnycsorgatva az abszolút kétségbeesés határára sodorjon, s ami addig jó és szép volt, akkor az is kilátástalan... Jó dolog, mikor az emberbe egy csöpp optimizmus sem szorult. Bár a szándék megvan. Komolyan. Attól még, hogy Te nem látod van... Létezik. Bár elismerem, Neked tényleg nehéz lehet meglátni. :)



Egyébiránt mostanában igazán szeretem az iskolát. Szeretem, mikor nem képesek eldönteni, hogy egy tárgyból mégis mi legyen a követelményrendszer. De komolyan, olyan nehéz kitalálni? Miért kell 3  hónapon belül 5ször módosítani, hogy vizsga, zh, 2 zh, ez számít, az nem vagy fordítva? És miért kell végül közölni, hogy hát akkor új verzió a kötelezően ajánlott előrehozott vizsga. Egy hét múlva. Egy tárgyból, amiből nagyonnagyon nem úgy készültünk, hogy előrehozott vizsga. Bár állítólag örülni kell ennek nagyon, hisz így sokkal kevesebb dolgunk lesz a tényleges vizsgaidőszakban. ******* Persze, ha nem lenne mellette egy másik zh, egy beadandó és egy prezentáció még talán örülnék is... Sebaj. Kiderült, hogy képes vagyok prezentálni. Csak annyi a titka, hogy két napig nem szabad aludni előtte. Így egész jól ment. :)




This is my December
These are my snow covered dreams
This is me pretending
This is all I need...

2009. november 30., hétfő

C'est la vie...

Vicces mennyire lehet ragaszkodni dolgokhoz... Hogy ha hirtelen felindulásból nem találsz valamit, akkor hirtelen kapsz bőgőrohamot és hisztizve akarod túrni fel a szobát, mert annak ott _kell_ lennie. Olyan nincs, hogy elveszett... Bár lehet, hogy már megint csak én reagálom túl a dolgokat és konvertálok bolhát elefánttá. Elő szokott fordulni... De attól még késztetés túrni át a szobát, ha hazaértem....

Btw, furcsa érzés, mikor újfent van késztetés beszélgetni, bár tudom, hogy most sem menne... Miért is menne? :) Nem úgy vagyok én kitalálva, hogy csak úgy ül le valakivel beszélgetni és nem akadoz, nem bőg, vagy hogy esetleg tud megszólalni, ha már azért van ott ahol... Szimplán csak késztetés... Nem mintha számítana bármit is. Maybe nem os baj... Úgyis csak ront el mindent.... Csak picit naiv. Csak picit csinál maga körül őskáosz, vagy akar magyarázni, mikor nem is ért semmit... Csak picit nagyon nem normális....





Zene, mert szeret. Mert őskáosz. Mert most picit ilyen....

2009. november 23., hétfő

Zene mert...

szimplán csak tetszik... ez van...



2009. november 15., vasárnap

Fő a változatosság...


Pusztán csak mert ez egy nap volt. Igen, külön kihangsúlyozandó... Ez van...
Még akkor is jó, ha valaki nem hagy aluszni, mert megpróbál orronpöckölni és hát az ellen csak kell védekezni. Arra meg még félálomban is rájön az ember, hogy csupán morgással és nyávogással nem megoldható ez a módfelett frusztráló helyzet. ^^ Nomeg specfegyver. Hát az..az..az... az most nekem nagyon.... Asszem kimondottan esett jól.



Igen, kacsákok.... Mert cukik és sárgák és pelyhesek...

Szal spec és Győr és új hely és.. a régi jobb volt. Persze mondhatjuk erre a teremre azt is, hogy olyan családias.. vagy akár azt is, hogy olyan tetűmód kevés oxigén leledz benne, hogy a 2. edzés végére már úgy kell lepkefogó hálóval összevadászni a megmaradt kis molekuláit.... Segáz.. maradjunk annál, hogy családias... ^^"
Egyébiránt meg ringen lenni jó. Olyan fárasztó fajtán jó.... Sok sok izzadt, büdös ember... *doromb, doromb*..... Asszem érdekes fétiseim vannak.. :D De most legjobb akkor is bolognai.... <3 nem a makaróni... az az egykezes fárasztós kardheggyel szembeilyesztegetős, de vívómaszk miatt mégsem veszélyeses (so much) és amúgyis mocorgós, megnyugtatóan tetűmód nem olyan, mint másfélkezes hanem sokkal több íves és amúgyis (én értem, mindenki más meg bogozza ki)..... szal én aztat most nagyon láv.. no majd toszkolok ide video, ha találok róla jót.... amúgy hasonlít a rapierra.. :) (remélem sokat segítetem ezzel XD ) . lényeg, hogy kéne egy vívómaszk... :) utána meg tőrön kificamítottam a lábujjamat.. ^^ most egész mókás szögben áll. :D majd elmúlik...
Hazafelé kocsiban meg megismerkedtem Bélával...Nos Béla.... hát ő móka. Ő egy olyan színes, hangos, izgalmas, és rendkívül perverz dolog. Mellesleg első találkozásunk örömére leszedte a bőrt a kisujjamról.... Röpke 20 perc után egész közeli kapcsolatba kerültünk egymással... Már együtt is aludtunk...már ha ő tud olyat... :D


Béla..... ^^"

Am nap legpoénabb része: jöttem haza vonaton, mondjuk szerencsére csak 3 megállón keresztül hallgattam lelkes kicsilány és random okoskodó bácsi "párbeszédét". Bár mikor szálltam volna már le és random bácsi eljutott addig, hogy rém mutogat, hogy én vagyok a Mikulás néni (????) , mert hogy nézze meg a kicsi, hogy milyen nagy bot van nálam... Amit mellelsleg csak azért nem dugtam el a nagy szakáll meg piros ruci mellé, mert azt nincs hová rakni.... Nyah, erre derékig érő, kétcopfos kis szöszi létforma (ne túlozzuk el... ) ,úgy negyed másodperc alatt tüzetesen megvizsgálta a kezemben levő 160 magas botot, majd nemes egyszerűséggel nyugtázta, hogy az felmosó.... Na ezen veszekedtek még vagy 10 másodpercet legalább, utána leszálltam és hazabicegtem... ^^"

ui.:  tudják mi a világon a legjobb dolog?...... a hidegvizes borogatás..... jelen pillanatban legalábbis. :)
ui2.: vicces dolog az emberi szervezet... komolyan a kificamítot lábujjam nem fáj annyira, mint az, hogy a lehorzsolt ujjamra került egy kis testápoló....

2009. november 9., hétfő

Róka wazz...

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget. 
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem
érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De
mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...




Ohm... Juteszembe... Azt mondták ha olyanom van egészen tudok szeretni....
Szerintem ha olyanom van, egyáltalán nem érzem, hogy képes lennék szeretni....
Éljen az optimizmus, ugyebár...

2009. november 3., kedd

Pedig higgye el, semmi sem jelentéktelen...

Na ez most valami.....pont olyan. Fontos felfedezések egyike : minden napnak van értelme. :) Maximum nem az, amit én szeretnék. Mert attól még, hogy én egész nap nem tanul egy szót sem, csak felkenődve a falra maszatolok rá valamit nagy lelkesen, annak is rengeteg értelme van. Például anyum édesen könnyelve közölheti velem mennyire nagyon boldog, hogy összemaszálom az összes falat a lakásban, mert számára ez azt jelenti, hogy nem akarom őt otthagyni a francba Szolnokon és hogy nekem fontos az a lakás, mert foglalkozom vele... Vagy állapíthatom meg, hogy hiába akar működni rendesen vagy visekledni normálisan, még nem megy. Legalábbis szerintem az még nem normális, mikor hangulatom minden egyes kis rezdüléstől csinál egy 180°os hátraszaltót. Sebaj. Évek kérdése és elmúlik. :) Oh, és néha azt is kell eredményként elkönyvelni, ha ilyenkor mégsem bőg, csak szipog picit....

Tessék mondani, ez már pozitív gondolkodás?

Egyébiránt új élmények: másztam falat. Szerintük. Szerintem felhúztak egy falra.... Asszem nem ez lesz a kedvenc elfoglaltságom, bár határozottan szándékomban áll még összefutni egy ilyen dologgal, amire nem húznak fel. Bár tény, hogy nagy kérés megvárni, hogy én kitaláljam, hogy éppen hogyan kellene hirtelen felindulásból egyszerre némi izmot növesztenem, hogy felevickéljek egy ilyen izére, mellelseg nőni plusz 20 centit, hogy esetleg még a következő kapaszkodót is elérjem, mindenfélefajta teleportálás nélkül. Amúgyis, milyen tahó fal volt már ez, hogy nem ott álltak ki belőle a dolgok, ahova úgy normálisan lépni kellene.... És még szütyőt sem adtak, meg magnézia (?) cucmót, hogy ne csússzon a kezem....*sigh* Nyah, szal következő X év programjai közé ez is felvéve....

...... színek...... just for fun.....


2009. október 30., péntek

Fuck

Elmebeteg ötletek egyike: ha akad kezembe régi teló és én kretén állat elkezdek régi smseket olvasgatni...

Random idézet, mert jutott eszembe:

Life is a tragedy for those who feel, and a comedy for those who think

 Na erről ennyit. *fejfalbaver* eddig jó volt a nap.... ehh. tényleg igaz, hogy hajnal 2 után már mars ágyba.. akkor már csak rossz döntések születnek.... 



2009. október 29., csütörtök

Fontos és kevésbbé fontos dolgok...




Asszem pozitívan gondolkodni fárasztó. Nem kicsit, ellenben nagyon. Pesszimistának lenni nem nagy megerőltetés, node meglátni a jót abban, hogy mondjuk havi 20ezerrel kevesebbed van és így tulképp az albérletet nem tudod fizetni.... Na az kihívás. De tényleg. Mondjuk asszem köszönet mindenkinek, aki nem küld el a picsába, ha nyafogva rohanok hozzá, vagy segít pozitív dolgokat kitalálni. :) Jahm, és pici bolyhos nyuszikák, mindenfélefajta perverzió és negyedik dimenziós zsebek nélkül. ^^ Na azok édesek tudnak lenni...





Egyébiránt olvasson mindenki J. Gondenlane-t, merazjó. Komolyan. Sírvaröhögős. :) Mindenesetre arra tuti jó, hogy zúdítson az ember nyakába egy rakat pozitív gondolatot. Csak emberke mondjuk maradjon meg a pozitív gondolatoknál és ne kezdjen el azon merengeni, hogy milyen tetűmód tud szúrni el mindent. Egyébiránt meg a könyvek szemét dolgok. Majd ha lesz kedvem kifejtem miért... De attól még olvasson mindenki Goldenlane-t. :D Erről jut eszembe: az álmok is kifejezetten gonosz és szemét dolgok. Direkt kihasználnak, mikor védekezni sem tudsz, mutatnak dolgokat amiker vágysz, vagy amiktől rettegsz, majd illannak el és hagynak téged könnyek közt, mikor felébredsz. Számító dög mindegyik....



És a fontos dolgok.... nos azok a petit bolyhos létformák voltak... ^^"

2009. október 25., vasárnap

Buksisimi...

Avagy édesanyám első találkozása egy fülgyertyával.... De legalább aranyos volt... :

-És ezzel most mit kell csinálni?
-Gézt tekersz a végére, berakod a fülembe, meggyújtod, és megvárod, hogy leégjen. Csak nem teljesen.
-Meggyújtani? o.O
-Jap.
-És el kell fújni utána?
-Nem, mondom, megvárod, hogy leégjen.
-Úristen! Ez végig égni fog?
-Amíg el nem oltod, igen.
-És az neked nem fáj?
-Nem, még csak azt sem igazán érzem, hogy meleg.
*Közben lefekszem az ágyamra, anyum meggyújtja a gyertyát.*
-Úristen, lángol!
-Tudom.
-De biztos, hogy ezt így kell? :S
-Aham.
-Honnan tudod?
-Csináltam már Zolinak.
-És Ő honnan tudja, hogy így kell?
-Anyu!
-Oké, oké...
-....
-Hát ez tök jó. Kigyújtom a gyerekem fülét és még a fejét is lefogom közben...
-Jap, tényleg jó.
-.... Egészen biztos vagy benne, hogy így kell?
-Egészen.
-Azért ha végeztünk megnézem valahol.
-Tégy úgy.
-Hátha mégsem így kell.
-Okké...
*Pár perc múlva.*
-És ha ráesik az arcodra az a része, ami már leégett?
-Nem esik rá, direkt olyan anyagból van.
-Biztos?
-Biztos.
-Nem ég még belülről a füled?
-Azt sem nagyon érzem még, hogy meleg lenne.
-És ha leolvad a füled?
-Nem fog.
-Tuti?
-Jahm.
-És a víz minek?
-Hogy el tudd oltani.
-A füled?
-A gyertyát...
-Borítsak rá a fejedre egy fazék vizet? o.O
-Ne. Nyomd bele a gyertyát.
-A füleddel együtt?
-A fülemet hagyd a helyén légyszi...
-Egye fene.
-Köszi.
-Szerintem kiveheted már amúgy. Kezd egészen melegedni.
-Szerintem is.
-Akkor hajrá....

Avagy egy átlag beszélgetés édesanyámmal. ^^"


2009. október 21., szerda

Valami pozitív

Ennek a napnak végre volt értelme. :) Pusztán csak mert beszélget egy egész jót, bár kicsit furit, nomeg mert könyv. Úgyhogy lelkes asszem.

Egyébiránt meg... most úgy jó. De minimum kicsit jobb, mint volt. Igazából csak köszönet.

Idézet. Mert függő vagyok. Ez van.... :

 




"Játsszuk el
Azt, hogy élünk,
És nem lehetne másképp,
Egyszerű a játék,
Vigyáznak ránk,
Mert hinni kell,
Hát játsszuk el"


2009. október 16., péntek

Csak úgy...

Jelentem, rohadtul elmászott a kedvem. Úgy nagyjából mindentől. Attól is. Arról meg aztán ne is álmodj!
Igazából csak megint túlgondolkoz. Baszhatna érte fejbe. De akkor is. És nem jó. Túl sok minden, de igazán egyik sem.... Valami ilyesmi:


2009. október 8., csütörtök

Random mindfuck

Csak idézet, mert az mindig jó, kivéve mikor nem. Nomeg mert talál és késztetés:

„Ha a nők szerelmesek lesznek szerda délután 14 óra 11 perckor, ebben az esetben 14 óra 12 perckor fog bennük fölmerülni az aggodalom, hogy megmarad-e nekik, akit megszerettek.”

Egyébiránt pedig:

„A bizalom olyan luxus, amiért mindig túl drágán kell fizetni.”

Sebaj, egy emberke legalább már érte el... Gratulálunk, az erkölcsi győzelem az Öné, mint mindig. Egyébiránt pedig jó lenne valamikor beszélget... Jó lenne, ha megtanulnék beszélgetni.

Naivitás felsőfokon, rulz.


2009. október 4., vasárnap

Baromság felsőfokon

A ma hajnal (vagy tegnap éjszaka? ) tanulsága: ha abszolút agyhalott vagy, mert durván 36 órája nem aludtál és ezt az időt rohangászással vagy vacogással töltötted, akkor ne akarj utána még vezetni. Vagy ha mégis, legalább ne dugj fülhallgatót a füledbe, hogy zenehallgass. De ha mégsem megy másképp, legalább ne kezdj el közben sms-t olvasni... A szlalomozás csak rutinpályán feladat, nem lakott területen az éjszaka közepén... Think so.

"And who from us is gonna choose
who will win and who will lose?
I know it won't be me"

2009. október 1., csütörtök

Az élet nagy rejtélyei...

Nyah, megvolt az első tanítási órám a BKFen. Ez módfelett fontos és nagy szó, hamár sulim fogta magát és egybesült ezzele. Állítólag ez nekik jó. Nekünk meg mégjobb. Biztos nekik van igazuk, eddig csak arra nem jöttünk rá, hogy miért... Eddig asszem minden csak bonyolultabb lett. Mondjuk az egy dolog, hogy mi nem tudunk semmit, de hogy senki más sem... Sebaj. Asszem, ma megfejtettem a rejtélyt. Nos, a BKF azért jó, mert...... mert.... mert...... *sokat sejtető hallgatás, avagy a drámai csönd*...... mert tetű jó a kávéautomatájuk! De most komolyan, finom, sok benne a cukor (ha nem felejtem el felnyomogatni neki, hogy tegyen bele sok cukrot) erős, és köhög bele nekem egy keverőpálcikát is. <3 Apró örömök az életben. ^^"

Egyébiránt rendezvényszervezés órán tanultunk pár irtó hasznos dolgot, amit mindenkinek feltétlenül tudnia kell, ha jó rendezvényszervező akar lenni:
* húsvét hétfőn, mikor mindenki atomrészegre issza magát nem szabad komolyzene programot rendezni, mert kedves vendég nem fog elmenni Beethowen koncertre, mert vagy lehányja a karmestert, vagy elalszik közben....
* ha a dolgozók a célcsoportunk, akkor nem rendezünk programot vasárnap-csütörtök estékre, mert baromi kényelmetlen úgy egy csuklós buszt vezetni, hogy emberke 3szor elalszik közben
*avagy aki Robbie Williams fanazt rohadtul nem érdekli, hogy éhenhal a gyerek, akkor is megfogja venni a koncertjegyet, hamár az életben egyszer Magyarországra jön Robbie Williams....

Röviden és tömören ennyi. Mostmár mindenki, aki véletlenül ide keveredik, jó rendezvényszervező lesz. :D Asszem ma is agyhalok.. sebaj. random kép:


2009. szeptember 26., szombat

Cím

Asszem ma szolidarítok Ayal... Pöppet én is szarul, és csak kicsit szeretne visszekéreckedni az iménti vacsora. Sebaj, úgyis rég voltam már rosszul. Vasárnap régen volt. :) Egyéb módfelett lényegtelen érdekességek: asszem szeretem a dekorlakkot. Legalábbis egész jó szolgálatot tesz, mikor unatkozom. Nomeg anyum is hepi, hogy most neki hudeszép a körme. Szerintem csak csíkos. De ha neki tetszik, ám legyen. Mostmár mindkettőnk körme csurom csík, ami nem pozitív, mivel elfogyott a paletta... Nem szeretne még valaki csíkokat a körmére? Módfelett kreatívan, akár több irányból vagy több színből is képes vagyok többé kevésbé egyenes csíkokat húzni bárki körmére. De tényleg... ^^" Igazából én meg is próbáltam lefényképelni a dolgot, hogy be tudjam ide toszkolni, de asszem nem éppen erre találták ki a 4.0 mp-s fényképezőgépem, amin még makro sincs.... Ellenben rendkívül szép elmosódott pacákat sikerült fényképeznek vele. Azért kép, aminek ugyan semmi köze a körömlakkhoz, annál több köze van viszont blökihez, aki éldegél lelkesen mamáméknál és módfelett lökött egy egyéniség. Mondjuk Macival egészen rokonlelkek lehetnek, mert ő is szeret ráfeküdni Tibire...
 

 

Egy egység Lili...
Nos, Lilikéről tudni kell, hogy ő egy évben 346 napot vedlik, ami nyáron kiegészül még rendkívül intenzív nyáladzással is, így aztán ha kimászom hozzá a kertbe játszani, akkor egész sok réteg kutyaszőrrel kerülök csak vissza a lakásba. Lili lelkes.. Sebaj, azért szeressük, mert szép barna szeme van és intenzíven tud csóválni, mikor lelkes...Asszem ennyi. Ohh, igen, és levágattam a hajam. ^^

2009. szeptember 24., csütörtök

Blogot minden hülyének!

Hmm. Random első bejegyzés, mert hamár blog, akkor legalább eddig jusson el a dolog... Nyah, frissenfitten addig már eljutottam, hogy szép dolog az az in medias res, de első körben mondjuk inkább valami alapbemutatkozósdi, pusztán csak mert jólesik.



Lenni egy egység Avel, aki még hallgat az Anett névre is, avagy a "te hülye macska" kezdetű mondatokra. Illetve édesanyámtól szinte mindenféle becézgethető dologra. Hangsúly: anyumtól.... Mástól nem. Sőt, kimondottan morcosan tudok nézni mindenfajta ilyen jellegű megnyilvánulás miatt. Mellesleg főállású tanuló bár perpill nemtom milyen suliban, de a turizmus vendéglátás szak az tuti, avagy rendezvényszervező leszek majd jól. Már ha lediplomázom. Legkorábban másfél év múlva.... -.-" Ohm, mellékállásban meg háziállat, specializálva is macska... Amúgy háziállatnak lenni egészen kifizetődő dolog- Nyuszi (gazdi) szokott adni kaját meg néha megvakargatja a fülem tövét. Vagy lebassza az agyam, hogy miért nem vagyok hajlandó szakmai jogot tanulni vizsga előtt egy nappal.... Dehát akkor meg már minek? No mindegy.... Egyébiránt szeretek szerepjátsz, már amikor olyanom van, vívni, aluszni, teaházban punnyadni nomeg állítólag nincs egyéniségem.  Mondták. Gondoltam ez fontos.... ^^"